Az íze: valószínűleg már korábban el kellett vagy lehetett volna kezdeni a szedését, mert már jó nagyra nőttek a levelei. A nagy leveleket és levélnyeleket kóstolgatva arra jutottunk, hogy van egy erőteljes, kissé csípős íze, de a belső, kisebb, zsengébb levelek nem ilyen erős ízűek. Nyersen fogyasztottuk, ízesítés nélkül, így még nem tudom, hogy párolva mennyire változik majd az íze. Nekünk ízlik, így jövőre valószínűleg megint vetünk, mert színesíti a kínálatot. Ha lesz kipróbált recept, akkor azt is megosztom itt és az Ízőrző nevű gasztroblogunkon is. Ma csak natúr ettük az ebédhez, ami történetesen egy szalonnás-kolbászos-túrós köles volt, sütőben kissé átsütve (recept ITT)
Ami a termesztését illeti, mindenhol azt írják és magam is azt tapasztaltam, hogy gyorsan kicsíráznak a magok. Ebben a bejegyzésben már írtam egy keveset a pak choi-ról. Én palántának vetettem tavasz elején (melegágyba), majd, mikor megnőtt és az idő is melegebbre fordult, kiültettem. Közben olvastam, hogy nem is lett volna muszáj palántázni, mehetett volna rögtön a helyére. Több helyen olvastam, hogy a csigák nagyon szeretik. Nos, a külső levelei kissé lyukacsosak lettek nálam (gondolom, a földi bolha miatt), de ezen kívül semmi különöset nem vettem észre, szépen fejlődik mindegyik és nem látok csigát körülötte.
Az agrofórumról egy idézet a pak choi termesztéséről:
"Egyéves, mérsékelten hidegtűrő, rövid tenyészidejű (30-55, ill. 45-65 nap), nem fejesedő, mustárra (mások szerint levélnyél zellerre) emlékeztető ízű káposztaféle. Megvastagodott, a teljes levél hossz felét kitevő levélnyele és levéllemeze egyaránt fogyasztható. Méret és szín vonatkozásában rendkívül változatos megjelenésű, vannak hosszúkás és tömzsi változatai, színük lehet zöld, fehér és aranyló. Sok béta-karotin, folsav és C-vitamin található benne, de kalciumtartalma is említésre méltó.
Termesztésére a 15-20 °C hőmérséklet az ideális, víz- és fényigénye nagy. Rövid tenyészideje és mérsékelt hőigénye miatt mind elő, mind utóterményként előállítható. Helybevetéssel szaporítják erre a mérsékelt égövön mind áprilisban, mind augusztusban sor kerülhet. A fajta habitusától függően 35-75 cm sortávolságra, 2 cm mélyre vetik, a magvak 7-10 nap múlva kelnek ki. Amikor a kikelt növények elérik a 10 cm-es magasságot 15-25 cm tőtávolságra egyelni kell. A termesztés során a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a csigák kedvelik, és az ellenük való védekezés szinte megoldhatatlan. Szedése a kelés után már 30 nappal megkezdhető (baby leaf), de van, ahol 45-75 naposan szedik, ekkor már teljes méretű és félérett állapotban van. A bordás kel kiskertekben egy évben egymás után akár háromszor is termeszthető. Nagyon rövid idő alatt előállítható, értékes táplálék, tavasz végén és ősszel jelent friss zöldség kínálatot, amikor a legszegényesebb a választék. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése