Étterem helyett...

A mai nap újabb bizonyíték arra, hogy nem muszáj drága étterembe menni, ha különlegeset szeretnénk enni. 

Spárga a kertből, korábbi években eltett zöld dió befőtt és ribizlilekvár a spájzból, házilag gyúrt vajas leveles tészta, házi, érlelt kecskesajt. Egyedül a mascarpone volt különlegesebb darab, azt én vettem pár hete, mert akciós volt a boltban (ritkán vásárolok ilyet, mert drága, de néha belefér, főleg, ha kedvezményes az ára). . 

Mai ebédünk tehát spárga tempurában, fűszeres ribizlimártogatóval és krémsajtos zöld dió leveles tésztán.

Az elkészítése nagyon kevés időmbe telt, mivel a vajas tésztát nem most, hanem hetekkel korábban gyúrtam, majd több adagban mélyhűtőbe sorakoztattam a kis zacskókat. Most csak kinyújtottam és süthettem is. A spárga is percek alatt megsült. 

A recepteket beírtam a másik, Ízőrző nevű blogomba, IDE a spárgát és a ribizlimártogatót és IDE a krémsajtos-zöld diós leveles tésztát. 

Friss, illatos, zöld

Nem csak én (mi), hanem a kert, a növények is lemaradásban vannak. Legalábbis a korábbi évekhez képest. Olyan változékony és hűvös az idő ezen a tavaszon, hogy nagyon lassan növögetnek, kelnek a zöldségek. A salátát is hiába nézegetem minden nap, hiába szuggerálom, csak nem tudom még szedni. Egyedül a rukkolát (más néven borsmustárt), mert azt viszont csak úgy szeretem, ha még picik a levelei. Így nincs az a zavaró, erős íze, hanem csak egy kellemes mellékízt ad az ételnek, vagy keverve más zöldségekkel, a salátának (diós, mogyorós mellékíze van egyébként, ha viszont hagyjuk nagyra nőni, akkor kesernyés, számomra már nem élvezhető, erős, csípős íze lesz). Érdemes vetni, mert általában nincs vele gond, könnyen kikel, bőségesen terem és tényleg ad egy új színfoltot az étkezésben, ráadásul nagyon egészséges is (segíti az emésztést, sok vitamin és ásványianyag található benne, szabályozza a koleszterin-és vércukorszintet). A másik, amit korán lehet vetni és szedni, az a zsázsa. Hihetetlen gyorsan kikel, így tél végén már lesz friss zöld zöldségünk. Érdemes szakaszosan vetni. A pici zöld leveleket le lehet vágni egy ollóval. Általában szendvicshez szoktuk enni. Ha picike, akkor alig van íze, ha hagyjuk megnőni, akkor kissé csípős lesz. Aztán ott a retek a fóliában és nálunk még csak most kezd véget érni a medvehagyma szezonja. Ott van még az újhagyma és a metélőhagyma. Nagyjából ezek a jelenleg kertünkben szedhető friss zöldségek (az újhagymát nem nálunk, hanem anyuéknál lehet szedni). Vetettünk egyébként még római salátát, jégsalátát, madársalátát, lollo salátát. Ezekre még kicsit várni kell (az ősszel elvetett madársaláta nem kelt ki, ezért tavasszal újra vetettünk egy sorral).

Ezeken kívül szedhető még a spenót és a sóska. A spenót lassan ki is kerül a kertből, elteszem most már télire. Szép nagyra megnövesztette leveleit, így sokáig már nem várhatok vele. Idén eléggé hiányosan kelt ki egyébként a spenót. Mindig ősszel vetjük, de most lehet, hogy kicsit elkéstünk a vetéssel, másrészt nagyon hosszú és hideg telünk volt. Sokaknál például még a rozmaring is kifagyott, nálunk az szerencsére túlélte a hideg heteket, de azért nem úgy néz ki, ahogy szokott. Most éppen virágzik, úgyhogy gondolom, megmarad és majd helyrejön.

A zöldborsó nő, a cukorborsó, a csicseriborsó, a lóbab is szép már. A gyökérzöldségek, szerencsére, úgy tűnik, most sikerültek elsőre (szinte minden évben újra kell vetni valamelyiket, de általában a zöldséget), kicsíráztak és már látszik a soruk. Kel a mángold, az új sor sóska, a cékla (ebből akarok majd még többet is, de több lépcsőben vetve). A palánták nagy része is szépen fejlődik a melegházban (nem mind, de a többség igen). Az uborka is sokat nőt múlt hét óta.

Nagy öröm számomra, hogy egyre gyakrabban mehetek a kertbe beszerző körútra a pince, a mélyhűtő meg a spájz helyett. Hiába, hogy idén lassabban fejlődik minden, mégis minden napra jut valami, amit frissen szedhetek és ehetünk reggelire, ebédre vagy vacsorára. Ez minden évben nagy élmény számomra, pedig már nem először és nem másodszor indul a tavasz és a nyár velünk itt, Vereben.

A gyümölcsökről pár szót. A múltkori havazást, úgy tűnik, túlélték, így lesz sárgabarack, cseresznye és meggy is. Alma nem sok terem idén, de arról nem az áprilisi hó tehet. A birs most virágzik. Talán idén ehetünk majd belőle. Tavaly egy szem sem termett, mert éppen rosszkor virágzott. Virágzik az eper, a málna, a bogyók meg már ott vannak a ribizlin és az egresen. Mind az öt őszibarackfán megjelent viszont a tafrinás levélfodrosodás, így kénytelenek voltunk permettel kezelni őket.

A héten kiültettem a káposztaféléket. Muszáj volt már, mert nem akartam, hogy túl nagyra nőjenek a fóliában. Az időjárás is ideális most, nincs túl meleg, így szépen megerősödnek ebben a hűvös időben. Ültettem káposztát, karalábét, brokkolit és karfiolt. Kiültettem a cukkini-és patisszonpalántákat is. Idén nálunk új zöldség a pak choi (indiai bordáskel). Soha nem ettem még, nagyon nem is volt időm utánanézni, mit kell tudni a termesztéséről, így kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. A palánták minden esetre gyönyörűek, azokat is kiültettem. Az interneten nézelődtem és a képek alapján arra jutottam, hogy tulajdonképp lassan szedhető is lesz és nem is lett volna muszáj palántázni. Azt írják, hogy termesztésére a 15-20 fok a legideálisabb, mérsékelten hidegtűrő, nagy fény-és vízigényű, rövid tenyészidejű (kelés után 30-35 nappal már szedhető, de van, ahol 45-75 naposan szedik). Nem fejesedő káposztaféle. Sok béta-karotin, folsav és C-vitamin található benne. Levele és szára is fogyasztható. Mivel rövid a tenyészideje, ezért elő-és utóveteményként is ideális. Állítólag a csigák nagyon szeretik. Meglátjuk. A későbbiekben majd megosztom ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és megmutatom, milyen ételt készítettem belőle.

Aztán, itt van a gyönyörű díszbokrunk, a sóskaborbolya. Éppen most virágzik. Annak olyan illata van, hogy bárhova megyek a kertbe, jön utánam. Nagyon szeretem, órákig tudnám szagolgatni. Szép a virágja is és ehető a termése. Mi még nem ettünk belőle soha, valahogy mindig elfelejtem, meg nem is mertem még megkóstolni. Lehet, hogy idén kipróbáljuk. Gyógynövényként ismert.

A fenyőszirupot pedig lassan készíteni kell, mert már szedhető állapotban van a fenyőrügy. ITT, a másik, Ízőrző nevű blogunkon található, tavaly hogyan készítettem (életemben először).

Nagy álmom, vágyam, hogy idén legalább a kert egy része kerüljön takarás alá. A levágott füvet az állatok miatt értelemszerűen nem szórjuk ki a földre, de van széna a másik telken, amit a kecskék nem ettek, mert nem ízlett nekik, azt el lehetne szórni. Így nem párologna, száradna ki a talaj annyira és kapálni sem kellene (talán) annyit, mint tavaly. Lebomlásával pedig még trágyázná is a földet, jó szerkezetet adna a talajnak. Meglátjuk, sikerül-e idén megvalósítani vagy marad jövőre. Egy félelmem van ezzel kapcsolatban, amit már egy korábbi bejegyzésben is leírtam. Mi lesz a csigákkal? Úgy gondolom, hogy a talajtakaró alatt rengeteg csiga és más élősködő bújik meg, ezek meg leeszik, megeszik a zöldségeimet. Úgy lenne az igazi, ha időnként tyúkot, kacsát tudnék a kertbe küldeni, de ez nem megoldható, mert az állatok a másik telkünkön laknak (itt már nem férnének el).

A kecskékről most nem írok sokat, mert róluk majd a gazda ír. Az ő írásainál a blogszerző névnél "Rocker" szerepel, az én írásaimnál "Judit". Annyit azért megemlítek, hogy már teljesen külön van a két kiskecske. A két gödölyét meghagytuk, így jelenleg most 7 kecskénk van. Kicsit nehézkes az elválasztás, de reméljük, hamarosan rendeződik mindenki sorsa. Tejből most tehát több van, nem kell annyira beosztanunk. Készítek sajtot (fetát, natúr, rövid ideig érleltet és parenyicát vagy, ahogy többen hívják, kecskenyicát), túrót, krémsajtot, a sajtkészítés "melléktermékeként" pedig zsendicét (és abból ordát). Az édes savót, ami marad a sajtkészítés után, általában mi isszuk meg. Érdekes, Panni ezt jobban szereti, mint a tejet. Használom a savót palacsinta és kenyérsütéshez is. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó állaga lesz tőle a tésztáknak. A maradék meg mindig megy vissza a kecskékhez, mert van, amelyik örömmel megissza (vízzel hígítjuk, kb. feles arányban).

A szülésig még van kb. 5 hetem, így igyekszem végiggondolni, mi az, amit el kell rendeznem a ház körül. Remélem, hamar kialakul majd az új rend és gördülékenyen vesszük az új kihívásokat. Addig még megyek egy ökoturisztikai workshopra is, hogy új és érdekes dolgokat tanuljak, amit a későbbiekben kamatoztatni tudok itthon.

A pályázatunkkal kapcsolatban egyébként még nem érkezett semmilyen értesítés. Bizonytalan vagyok. Szeretnék nyerni, de mégis félek tőle, mert évekig meg lesz kötve a kezünk és teljesíteni kell a vállalt kötelezettségeket. Mindegy, akármi lesz, a vendégház, legalábbis az egyik, jövő áprilisban vagy májusban mindenképp megnyit. Ebből nem engedek. Végülis, addig még van majdnem egy évünk. Ráadásul nagy boldogsággal tölt el, hogy ezzel a félévvel lezárul Rocker egyetemi tanulmánya. A következő félévben már nem lesznek órák, csak a nagygyakorlat és az államvizsga. Igaz, hogy arra is tanulni, készülni kell, nem is keveset, de legalább azt már nem ott, hanem itthon teheti. Esküszöm, ha befejezi ezt a képzést, csapok egy nagy bulit.

Találtam egy (számomra) új módszert, amivel a kovászos kenyerem most még jobb, még tovább friss és ízletes marad. Hamarosan leírom a receptet az Ízőrzőbe, hátha másnak is hasznos és új lesz az információ.

Röviden ennyi, a kecskékről tehát majd mesél Rocker. Készítettem néhány képet a kertben. Íme:

Zsázsa

Spenót

Őszi fokhagyma

Sóska, háttérben nárcisz 

Az illatos sóskaborbolya.

Rukkola

Lollo

Jégsaláta

Málna

Ribizli

Egres

Fenyőrügy várja, hogy sziruppá váljon. 

Cseresznye

Birs

Sárgabarack

Nagy kedvencem ez a szőnyegként elterülő virág.

Szeszélyes április

Idén, ahogy mondani szokás, tényleg szeszélyes az április. Húsvét előtt és az ünnepek alatt még gyönyörű időnk volt, sütött a nap, aztán április 19-én megérkezett az előre megjósolt hidegfont, havas esővel, hóval, esővel, széllel és nulla fok körüli hideggel.

Egyrészt öröm, hogy jött némi csapadék, hisz ősz óta se eső, se hó nem esett, de az már nem akkora öröm, hogy ez éppen most és ilyen formában érkezett, mikor már a gyümölcsfák és bokrok virágba borultak vagy netán, ahogy a sárgabarack is, már kis gyümölcsöket növesztettek. A zöldségféléket nem féltem, mert még a többség ki sem bújt, vagy, ami kibújt, annak ez a hideg nem árt valószínűleg. A palánták a melegágyban vagy idebent vannak, így azoknak sem lesz/lett bajuk.

Érdemes elgondolkodni, milyen megoldások léteznek ma, mellyel a jövőbeli, hasonló események negatív következményeit kivédhetjük.

Készítettem néhány képet.

Répa, retek...

A retek (plusz néhány palántának való növény) vetése idén az én feladatom volt, mivel Rockernek igen sok egyéb dolga is van. Hiába, hetente egyszer van itthon, vasárnap. Abba az egy napba nagyon nehéz belesűríteni az összes kerti munkát (más feladat, mint pl. a vendégház vagy a kecskéknél a tereprendezés már tényleg csak gondolati szinten fér bele az időbe). Egy szép napon tehát elvetettem a retekmagokat (ITT). Összesen hatféle retket vetettem. Lesz jégcsapretek, korai legjobb, citromsárga színű, húsvéti rózsa, slovana (hosszúkás, aminek alsó része fehér, a többi piros) és ugyanez kerek kiadásban. Nem sajnáltam a vetőmagot, szórtam bőven. Persze a retek általában jól kel, így most is az történt, hogy sűrűn vannak a sorok, de nem egyelem ki, mert úgyis ritkul, ahogy néhány napon belül elkezdjük felszedegetni és reggelihez, vacsorához megeszegetni. Eddig mindig csak nyersen ettem a retket és továbbra is főleg ez a szándékom, de a gyerekek miatt idén kipróbálok új készítési módokat is (pl. sütve), hátha úgy megeszik (nyersen nem tetszik nekik). Tavaly készítettem retek "tzazikit", ami nagyon ízlett, így idén is biztos eszünk ilyet is. A túrókrém retekkel, savanyított uborkával, fűszerekkel szintén nagyon ízlett. Receptek a másik blogunkon, ITT találhatók. Próbálkoztam már reteklevéllel is, de az azért, őszintén szólva, nem lett a kedvencem. Lehet, hogy most, nagyon zsengén kellene megkóstolni, hátha finomabb. A retek egyébként a fóliában van, így gyorsan fejlődik. Látványos a fejlődése napról napra.

Nőnek a salátáim is (madársaláta, rukkola, lollo, tavaszi és, ami már két nyáron nagyon bevált, a jégsaláta). Római salátát nem vetettem, mert nem jutott rá időm és helyet sem találtam neki, de majd a héten erre is sort kerítek. A tavaszi salátával azért vagyunk így elmaradva, mert az őszi vetés nem kelt ki.

Nagy öröm számomra, hogy ma már egyértelműen látszik, a pasztinák kikelt. Sokszor nem sikerült, de idén ismét szerencsénk volt (vagy jó magot vettünk), mert szépen kel a répával együtt. A zöldség megint nehézkesebb (az egyik sor mintha kelne, a másikban még nem bújik a gazon kívül semmi egyéb).

Azt lehet, hogy nem írtam még, hogy az idei év újdonsága a feketegyökér. Már kikelt az is. Kíváncsian várom, milyen lesz. Lóbab, borsó, csicseriborsó, kapor, mángold, újabb sor sóska, mert nagyon szereti az egész család, hagymafélék, a fóliában a tökfélék (dinnyék, spárgatök, patisszon, cukkini), nyári karalábé és káposzta, gyöngyhagyma, fűszerpaprika, karfiol, uborka mind-mind kelegetnek. A paprika és a paradicsom viszont nem remekel. A fűszernövények közül az évelők is mind helyrejöttek a kemény tél után, a többi, amit vetettünk, már egész jól kinőtt. Egyedül a metélőhagyma nem akarja megmutatni magát, úgyhogy azt lehet, újravetem. Néhány virágmagot is elszórtam már a pince tetejére és a kertbe is a zöldségek közé, azok is kikeltek.

A barackfélék elvirágoztak már, a meggy, cseresznye, körte most virágzik, a birs, alma később fog.

A kiirthatatlan torma is szépen levelesedik erre-arra a kertben, természetesen. Húsvétra házi tormát eszünk a csülökhöz (füstölt csülköt főzök, mert a sonka sok lenne nekünk).

A krumpli elvetve, a babfélék most következnek. A krumplit a káposztáskertbe vetettük. Idén mi is kipróbáljuk azt a módszert, amit az interneten olvastunk (Boros Vali csoportjában). Minden krumplihoz egy-egy gerezd fokhagymát is dobtunk, illetve a területet körbeszórtuk kapormaggal. Állítólag így kevesebb krumplibogár támadja meg a krumplit. Meglátjuk.

A kecskék szépen gyarapodnak, a tejből, ami nekünk jut, hol túrót, hol krémsajtot készítek és néha egy-egy kis sajtot. Nagy probléma számomra az érlelés. Nincs megfelelő helyem, márpedig nagyon szeretnék érettebb sajtokat is fogyasztani, nem csak frisset. Egy olyan hely kellene, ahol hűvös van, viszont magas a páratartalom, de nem penészes (így a pince nem jöhet szóba, meg ott amúgy bort és zöldségeket tárolunk). Most ez lesz a nagy feladat, kitalálni, hogy érleljek. Sokan viaszban érlelik a sajtot, de nekem az egyrészt drága, másrészt nem szívesen használnám.

No, de a lényeg, napokon belül jön a retek!

Uborka

Meggy

Kökény (az utolsó pillanatban fényképeztem...kellemesen illatos)

Lestyán

Torma

Díszbokor, a nevét sajnos nem tudom

Retek

Vacsora

Első áprilisi hétvége

Így vártak a kecskék március utolsó estéjén:

Ez a kép nem sikerült túl jól, viszont nem töröltem, mert azt szerettem volna megmutatni, hogy megfáradva munka közben, leülve a fűben ez a kép tárult elém szombaton, a szikrázó napsütésben (a madárcsicsergést nem tudtam lefényképezni hozzá...):

Egy gyönyörű és illatos bokor mellett ültem, ott pihentem, alatta mohás tégla bújt meg (gondolom, kiderült már, hogy nagyon szeretem a moha látványát):

Őszibarack

A szombat egyik nagy feladata a nyári konyhám kitakarítása volt:

A következő képek már vasárnap reggel készültek, valamikor fél 7 és 7 óra között:

Az idei első spárgaszüret.

Zsázsa a reggelihez.

Zöldborsó

Bazsalikom

Ezt úgy szeretem! Mikor kibújnak.

Uborka

Retek

Sok-sok retek.

Őszibarack a reggeli fényben.

Ribizli a reggeli fényben.

Itt pedig az idei első spárgaszüret eredménye látható A spárga pesto receptje megtalálható a másik blogomon, ITT. Meglepően finom, ajánlom kipróbálásra.

Reggelink: spárga tojással és zsázsával.

Spárga pesto

A képek most beszéljenek helyettem. Lenne mit csinálni még a kertben, de óriási időhiánnyal küzdünk. Talán jövőre könnyebb lesz, akkor már nem kell Rockernek az egyetemre járnia, nekem pedig könnyebben megy minden, hisz akkor már nem húzza a hasam a harmadik gyerkőc. :)