Késő őszi dolog

Az egyetem miatt meglehetősen kevés időm volt szinte mindenre beleértve a kertet, az állatokat és temészetesen a naplót is. Az történt ugyanis, hogy anyagi támogatás fejében TDK dolgozatként kell megírnom a szakdolgozatomat, úgyhogy a vizsgákra készülés és az itthoni teendők mellett még ezzel is terheltem magam. Mondjuk legalább biztos, hogy nem az utolsó pillanatban lesz kész. A dolgozat témája egyébként gyepgazdálkodás, a Zámolyi-medence különböző gyepes területeinek - kaszálók, legelők - több szempontú összehasonlításáról szól.

No de mi történt közben családi gazdálkodás címén? Egyrészt beadtunk egy pályázatot azzal a céllal, hogy még egy vendégházat ki tudjunk alakítani kifejezetten kerékpáros turisták számára. Ez jelenleg elbírálás alatt van, meg a kiszemelt ingatlan körül is van némi jogi hercehurca, de majd alakul. Ha nyerünk a pályázaton, akkor valamit biztos veszünk, ha nem, akkor azzal indulunk, amink van. Majd meglátjuk, most várunk az eredményhirdetésre is és a ház jogi renbetételére is.

Ami viszont látványos változás, hogy végre elkészült a szénatároló:

Így most végre a kb. fél tucat kis boglya helyett egy helyre be lehetett zsúfolni, és ami nagy könnyebbség nekem, hogy végre nem kell fóliával takargatni a megázás ellen, tető alatt van. A mű apósom és anyósom keze munkáját dícsérje, idő hiányában nekem ehhez sem sok közöm volt, maximum némi anyagbeszerzés írható az elvégzett tevékenységeim közé. Az alja kb. térdmagasságban be van lécezve, erre lett felhalmozva vegyesen a fű- és a lucernaszéna. így biztosan nem érhet olyan meglepetés, hogy alulról bepenészedik. Az alapterülete amúgy 6m × 4m a magassága pedig 4m-től 3m-ig lejt. A nyáron kb. 20-25m³ szénát sikerült összegyűjteni, úgy számoltam, hogy ezzel kb. március közepéig-végéig kihúza az öt kecske, utána valahonnan kell majd még beszerezni. Bár lehet, hogy addigra fogok tudni valamennyi zöldet is kaszálni nekik, meg januártól kapják újra az abrakot is. Majd meglátjuk, lehet, hogy elég lesz.

A másik nagy előrehaladás, hogy végre van villany!

 Nagy szó ez, mert nagyjából az óraátállítás óta elemlámpával szerencsétlenkedtem a szénatároló és az ól között. Nem volt túl praktikus. Még kap némi burkolatot fölé és oldalra, hogy némileg jobban legyen védve eső ellen, bár igyekeztem kültéren is használható alkatrészeket beszerezni. Ezen kívül kap még egy plusz földelést is, illetve fel fogok szerelni még egy lámpát a széna fölé és az ólba is, de erre már csak a karácsonyi szezonban lesz időm. Minden esetre már az is nagy előrehaladás, hogy este látok valamit.

A kecskékkel amúgy az van, hogy a nyáj nem akar "működni". Ugyanis a két új kecske egy külön nyájat alkot, ráadásul erősebb, nagyobb, domináns egyedekként sakkban tartják a többit. A szarvas kecske - gyerekeim keresztségében Dzsodzsó - pedig, bár az emberekkel szemben bizalmatlan és félénk, de a többi kecskének alaposan nekimegy. A három kis kecske retteg is tőle rendesen, de azért a másik nagy - a nyakán lévő lánc után Láncos a neve - is tudja vele szemben, hogy hol a helye, pedig az is elég bokszos fajta.

Épp emiatt reggelente a fejőállást is jászolnak használom, hogy ne csak a maradékból tudjanak enni a kicsik. Azok amúgy nagyon jól együttműködnek nyájként, állandóan figyelik és mindenhová követik egymást.

A következő nagy projekt, hogy a fejőállás fölé tető kerüljön, mert nagyjából márciustól indul a fejés. Ezzel együtt ki kell majd alakítani valamiféle zsilipelhető egy irányú folyosót a fejőálláson keresztül reggel az óltól a legelőig este pedig vissza, hogy ne kelljen állandóan trükköket kiagyalnom, hogy estére be tudjam zárni a kecskéket, illetve hogy egyszerre tényleg csak maximum három kecske legyen az álláson. Ezt is legkésőbb márciusig meg kell csinálnom.

November elején szórtam el kb. 12-13 kiló fűmagot a legelőjükön, mert egyrészt nem volt teljesen egyenletes a borítottság, másrészt nagyon gyomos a terület. Már szépen keleget. Abban bízom, hogy ha besűrűsödik, akkor 2-3 éven belül visszaszorulnak a gyomok, és a fű és a here lesz a jellemző gyepalkotó. Idén az arankával is megküzdöttem, remélem, hogy a kevesebb gyommal - és lucernával - ez is visszaszorul.

A kerttel kapcsolatban meg azt tudom mondani, hogy a szükséges és elégséges munkákat megcsináltam. A fák és a szőlő kapott egy alapos kénes-rezes lemosást, a vetemény nagy része fel lett ásva, meg lett trágyázva, és az új gyümölcsfák nagy része el lett ültetve. Ásásból egy kis terület maradt ki, és mire lett volna rá időm, megfagyott, úgyhogy nem bírtam vele. Pont ezen okból kimaradt egy eperfa is és két berkenye bokor. Ezek most ültetőcserépben várják az enyhébb időt, hogy a helyükre kerüljenek. Gyümölcsfából ültettem egy nagyon korai (májusi) cseresznyét, két korai meggyet, melyeket magam oltottam, egy eperfát, egy Stanley és egy nemtudom szilvát, egy magyar kajszit és egy húsvéti rozmaring almát.

A fólia teljesen szétmállott a naptól, de azt kell, hogy mondjam, pont kibírta a szezont, és egy éves létére három évig bírta, úgyhogy mindenképp jó vételnek bizonyult. Egy kicsit jó is, mert mióta felhúztam alatta nem érte természetes csapadék a földet, úgyhogy most legalább kap egy kicsit. Legkésőbb februárban újra kellene húznom, de ehhez egyrészt idő, másrészt olyan enyhe idő kell, hogy ki tudjam ásni a föld alatt maradt fóliarészeket. Nem tudom, mikor lesz meg, de jövőre már nem akartam ablakban palántát nevelni.

A káposztával jól megjártam, nem néztem, hogy hosszú tenyészidejű fajtát vettem, úgyhogy nem nőttek meg, úgyhogy csak kóstoló volt belőle. A fűszerpaprikát meg nem volt időm leszüretelni, úgyhogy megfagyott, és megrohadt. Idén is nagyon kevés lesz, de mondjuk nem sok paprikát használunk, tavaly is kevés volt, mégsem fogyott még el. Nem baj, ebből is tanultam, jövőre másként lesz!