2016. július 1., péntek

Újabb meglepetések

Már többször írtam, hogy egy kertben minden nap fel lehet fedezni valami újdonságot, ami vagy ott volt már előző nap, csak nem vettem észre, vagy reggelre lett akkora, olyan színű stb., hogy észre is vegyem. Túl sok idő amúgy sem volt mostanság, hogy sétálgassak a kertben, inkább csak a munkára korlátozódott a kint létem, meg-megszakítva egy kis futó rápillantással. Ennek a rohanásnak most egy időre talán vége, ugyanis Rocker befejezte a második évfolyamot is, végzett minden vizsgával. Még másfél év és mezőgazdasági agrármérnök lesz, de ami fontosabb, hogy sok használható tudással gazdagodott már most. Persze, ezt az elméleti tudást az idő majd kiegészíti a gyakorlati ismeretekkel is (kb. 4 éve kertészkedünk, egyre komolyabban).

Tehát, ott tartottam, hogy újabb meglepetések. Ma negyed 6-kor már a káposztáskertben voltunk, hogy a fűszerpaprikát megkapáljuk, meglocsoljuk, illetve kicsit gazoltunk is, ha már ott jártunk. Még lesz egy kör a napokban, mert borzalmas állapotok uralkodnak ott. A köles idén az egyik újdonság a kertünkben. Kísérletképp elszórta Rocker a magokat és láss csodát, gyönyörűen kikelt (még jó, hogy erősködtem, mert ő nem akarta elvetni, mondván, nincs hely). Most már szép kalásza van. Sajnos nem volt nálam fényképező, így nem tudtam most sem megörökíteni. Majd legközelebb. Aztán ő elment dolgozni, én meg kimentem az itthoni kertbe kapálni. A batáta (édesburgonya) az év másik újdonsága nálunk. Vettem tél végén édesburgonyát, elültettem cserépbe, kitettem az ablakba és vártam, míg kinőttek a hajtások. Várhattam, de sok nem nőt, így, mikor már jobb lett az idő, kivittem a fóliába. Na, ott megindultak. Aztán, elvileg ezek után le kell ezeket a hajtásokat törni és gyökereztetni kell egy pohár vízben. Ez nálunk most elmaradt, rögtön mentek a földbe. Úgy látom, mind meg is maradt, sőt, fejlődnek, mert már indákat kezdtek növeszteni. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük (illetve alattuk) ősszel.

A mandulafán sok-sok mandula terem idén. Még kicsi a fa, eddig egyszer sem szüretelhettünk róla, de idén már ad némi termést.

A sárgabarack is kezd sárgulni, és van már kicsi görögdinnye és egyre nagyobb sárgadinnyék. A paradicsom már nem csak a fóliában pirosodik. Az uborka nő, mint a gomba, gyártom a kovászos uborkát és rakom el télire. A receptje az Ízőrző blogomon megtalálható. Gergő, ha hazajön mamáéktól, nagyon örül majd, ugyanis felfedeztem egy érett feketeszeder szemet.

Nagyon izgalmas dolgok ezek. Minden nap gyűjtögetek a kertben. Hol fűszer-és gyógynövényeket, hol gyümölcsöt, hol magokat, hogy jövőre is el tudjuk vetni, hol valami zöldséget. Aztán szárítom, aszalom, befőzöm vagy éppen blansírozom és mélyhűtőbe teszem. Raktározom a nyarat télire, de közben frissen is fogyasztunk mindenből, amennyit csak lehet.

Nagyon lelkes vagyok, ez látható. Nem csak maga a kertészkedés, de az azt követő konyhai tevékenységek is lázba tudnak hozni. Folyton újabb és újabb receptet próbálok ki. Főleg azokat kedvelem, melyek segítségével a gyerekek is élvezik, de legalábbis megeszik az ételeket. Próbálok minél több zöldséget belecsempészni abba, amit megesznek. Amit meg nem annyira szeretnek, azt összeturmixolom és lesz belőle krémleves vagy szendvicskrém. Minden évben kísérletezek és új dolgokat is teszek el. Idén a zöldségkrémek lesznek nálam az újdonság kategóriába tartozó "konzervek". A minap például zöldbabból készült egy próba. Friss kenyérre vastagabban vagy melegszendvicskrémnek vékonyabban kenve is kitűnő. A recept majd felkerül az Ízőrzőre. Nálam egyébként a gyerekek pici korukban sem ettek bolti bébiételt. Néhány üveggel volt itthon, de én magam főztem nekik a kis adagjukat úgy, hogy a saját ételeinket úgy terveztem, félidőben ketté tudjam venni és az ő adagjukba nem tettem pl. tejterméket vagy bármi mást, amit még nem ehettek. Ezzel egyrészt rengeteg pénzt spóroltam, másrészt házi ételt ettek. Egyszer megkóstoltuk Rockerrel az egyik bébiételt. Hú, borzasztó volt. Olyan igazi üzemi konyha szagú és ízű. Nem is ették meg a gyerekek sem. Panni talán egyszer, ha kapott, de Gergő sem sűrűn, csak, ha nagyon muszáj volt (vésztartalék).

Régen egyébként nem voltam ilyen tudatos. Igazából a húszas éveim közepén-végén világosodtam meg egy betegség miatt, aminek a neve inzulinrezisztencia. Akkor elkezdtem egyre jobban odafigyelni, mit is eszem (meg közben minden vegyszert is kihajítottam a lakásból, úgy mint tusfürdő, illatosított szappan, kence-ficék, haj-és arcfestékek, alumíniumos spray, káros összetevőjű sampon, tisztítószerek, mosópor stb.). Mindig vidéken éltem. Hol kisvárosban, hol faluban, hol tanyán. Rocker viszont budapesti. Panelban nőtt fel (a nyarai nagy részét azonban vidéken, nagyszülőknél töltötte). Amikor tanyán éltem 5 éves koromtól 12 éves koromig, akkor azt nagyon utáltam. Mikor elköltöztünk egy kisvárosba, úgy éreztem, egy fokkal jobb, de mindig arról ábrándoztam, milyen jó lehet annak, aki városban él. Aztán, mikor dolgozni kezdtem, meg is kaptam, amire vágytam. Elköltözhettem Budapestre. Lakhattam panelben, amire én buta mindig is vágytam. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy a városi élet nem olyan, amilyennek képzeltem. A szomszéd ott lakik az ember alatt-fölött-mellett. Hallom, ahogy köhög, lehúzza a WC-t stb. Aztán nincs egy kert, ahova kiléphetek, csak a lépcsőház meg a park vár. A forgalom zaja, a rohanás, a bűz, a sok bűnöző, mind-mind ráébresztett arra, hogy városban élni bizony nagyon rossz. Legalábbis nekem. A végén már fizikai tüneteim jelentkeztek, annyira utáltam ott élni. Időközben megismertem Rockert és másfél-két év ismeretség után már kezdtük is építeni a házunkat egy kicsi faluban. Újabb másfél év múlva pedig már költözhettünk is. Egyből jobban lettem lelkileg-testileg. Anyuék nekünk adták a kert felét és elkezdtünk tanulni. Minden évben okosodunk. Most meg már ott tartunk, hogy vettünk még egy telket és nagyon szeretnénk földeket is szerezni valahogy, csak az a baj, itt nincsenek eladó területek. 4-5 év után jutottunk el oda, hogy növényeken kívül most már jöhetnek az állatok is. A kecskék megérkeztek, de erről majd Rocker ír bővebben, ha lesz egy kis ideje.

Arra bíztatok mindenkit, aki teheti, legalább egy kis részt szakítson ki a gyepből és tapasztalja meg, milyen remek dolog saját zöldséget és gyümölcsöt enni (netán még be is főzni). Szerintem nagy pazarlás nem kihasználni a lehetőséget, akinek adott. Sokan vannak, akik már egészen kis kertekkel is csodákat művelnek. Mi több, erkélyeken, balkonokon kertészkednek. Rengeteg ötlet található az interneten.

Nekem az a célom, hogy egész évre elegendő zöldséget és gyümölcsöt termesszünk a kertünkben, úgy, hogy a választék is sokszínű legyen (boltban már csak olyan dolgokat veszünk, amit máshogy nem tudunk megszerezni). Ez már sok munkát igényel, így nem mondom, hogy mindenkinek ezt az utat kell követnie, de egy kisebb kert is sok örömöt tud okozni nem csak felnőttnek, de gyereknek is. Szerencsére egyre többen belátják ezt. Persze, vannak még mindig olyanok, akik úgy vélekednek, ahogy egy kollégám, aki azt mondta nekem egyszer, hogy nem azért tanult, hogy a földet túrja. Kérem szépen, vannak cégvezetők, akik szabadidőben kertészkednek, szőlészlednek, mert így kapcsolódnak ki, másrészt, szerintem a zöldségek termesztése az egyik legfontosabb feladat az életben, hisz ugyan mit ennénk, ha mindenki azt mondaná, hogy nem hajlandó földet túrni?

A lényeg, kezdjük el kicsiben, aztán úgyis "megfertőződünk" és minden évben többet és többet akarunk. Velem így volt.

A végére egy újabb ötlet: ne dobjuk ki a cseresznye és a meggy szárát, hanem szárítsuk inkább meg. Állítólag finom és gyógyhatással bíró teát készíthetünk belőle majd télen. Én már szárítottam is egy adagot.





"Dinnyeföldünk"






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése