Napkollektoros/sörkollektoros aszaló

Korábban már többször említettem, hogy idén elkészült az aszalóm és sikerült több gyümölcsöt és zöldséget aszalnom benne. A tapasztalataimat szeretném most leírni.

Meggyel és cseresznyével kezdtem az aszalást valamikor júniusban. Magozva és főleg szétnyitva jobban sikerült, könnyebben kiszáradt és nem penészedett meg. Következett a sárgabarack. Ezt negyedekre vágva tudtam aszalni, így biztosra mehettem és gyorsan megszáradtak a gyümölcsök.

A paradicsomot szintén csak úgy sikerült biztonságosan megaszalnom, hogy negyed cikkekre vágtam és enyhén megsóztam őket.

Jött nyár végén a füge. Nem mertem egészben aszalni, mert nagyon bizonytalan volt az időjárás, így kisebb-nagyobb darabokra vágtam. Végül szerencsém volt, mert szilvaéréskor éppen jó időnk volt, így aszalt szilvából is lett egy jó adag.

Kísérletképp aszaltam sárgadinnyét, ami meglepően finom lett, így jövőre abból is készülhet több.

Előnye ennek az aszalónak, hogy a megépítésén túl nincs további költsége. Csak a nap energiájára kell hagyatkoznunk. A hátránya is ebben rejlik, mert így nagyon tervezni és figyelni kell az időjárás változékonysága miatt. Még annyi észrevételem van, hogy a doboz belső részén gyorsabban elkészülnek az aszalványok, ott valószínűleg melegebb és jobban jár a levegő. Ezen talán lehet majd javítani jövőre.

A házilag aszalt gyümölcsök nem olyanok, mint a boltban kaphatók. Szárazabbak és a színük is más (leginkább a sárgabaracknál feltűnő a különbség, mert a bolti szép sárga, a házi viszont barnás színű lesz, hisz nem kéneztem). Az ízük természetesen finomabb, gyümölcsösebb.

Jövőre folytatom a kísérletezést és reménykedem, hogy készít nekem a férjem még egy aszalót, hogy még több gyümölcsöt tudjak ilyen módon eltenni télire... :)

Ja, és még egy nagy előnye van ennek az eltevési módnak számomra: a válogatós fiam így bármilyen gyümölcsöt megeszik.

Ezek a képek nyáron készültek:

Ez a két kép most, december 27-én készült. Van a tányéron szárított paradicsom, füge, alma, meggy, szilva és sárgabarack. Üvegben, a hűvös kamrában tárolom őket. Eddig jól bírják. A gyerekek pedig nagyon szeretnek uzsonnára, tízóraira csipegetni némi dióval, mandulával, tökmaggal, napraforgómaggal keverve, kistányérra kirakva. Nekik ez egy igazi csemege.

Késő őszi dolog

Az egyetem miatt meglehetősen kevés időm volt szinte mindenre beleértve a kertet, az állatokat és temészetesen a naplót is. Az történt ugyanis, hogy anyagi támogatás fejében TDK dolgozatként kell megírnom a szakdolgozatomat, úgyhogy a vizsgákra készülés és az itthoni teendők mellett még ezzel is terheltem magam. Mondjuk legalább biztos, hogy nem az utolsó pillanatban lesz kész. A dolgozat témája egyébként gyepgazdálkodás, a Zámolyi-medence különböző gyepes területeinek - kaszálók, legelők - több szempontú összehasonlításáról szól.

No de mi történt közben családi gazdálkodás címén? Egyrészt beadtunk egy pályázatot azzal a céllal, hogy még egy vendégházat ki tudjunk alakítani kifejezetten kerékpáros turisták számára. Ez jelenleg elbírálás alatt van, meg a kiszemelt ingatlan körül is van némi jogi hercehurca, de majd alakul. Ha nyerünk a pályázaton, akkor valamit biztos veszünk, ha nem, akkor azzal indulunk, amink van. Majd meglátjuk, most várunk az eredményhirdetésre is és a ház jogi renbetételére is.

Ami viszont látványos változás, hogy végre elkészült a szénatároló:

Így most végre a kb. fél tucat kis boglya helyett egy helyre be lehetett zsúfolni, és ami nagy könnyebbség nekem, hogy végre nem kell fóliával takargatni a megázás ellen, tető alatt van. A mű apósom és anyósom keze munkáját dícsérje, idő hiányában nekem ehhez sem sok közöm volt, maximum némi anyagbeszerzés írható az elvégzett tevékenységeim közé. Az alja kb. térdmagasságban be van lécezve, erre lett felhalmozva vegyesen a fű- és a lucernaszéna. így biztosan nem érhet olyan meglepetés, hogy alulról bepenészedik. Az alapterülete amúgy 6m × 4m a magassága pedig 4m-től 3m-ig lejt. A nyáron kb. 20-25m³ szénát sikerült összegyűjteni, úgy számoltam, hogy ezzel kb. március közepéig-végéig kihúza az öt kecske, utána valahonnan kell majd még beszerezni. Bár lehet, hogy addigra fogok tudni valamennyi zöldet is kaszálni nekik, meg januártól kapják újra az abrakot is. Majd meglátjuk, lehet, hogy elég lesz.

A másik nagy előrehaladás, hogy végre van villany!

 Nagy szó ez, mert nagyjából az óraátállítás óta elemlámpával szerencsétlenkedtem a szénatároló és az ól között. Nem volt túl praktikus. Még kap némi burkolatot fölé és oldalra, hogy némileg jobban legyen védve eső ellen, bár igyekeztem kültéren is használható alkatrészeket beszerezni. Ezen kívül kap még egy plusz földelést is, illetve fel fogok szerelni még egy lámpát a széna fölé és az ólba is, de erre már csak a karácsonyi szezonban lesz időm. Minden esetre már az is nagy előrehaladás, hogy este látok valamit.

A kecskékkel amúgy az van, hogy a nyáj nem akar "működni". Ugyanis a két új kecske egy külön nyájat alkot, ráadásul erősebb, nagyobb, domináns egyedekként sakkban tartják a többit. A szarvas kecske - gyerekeim keresztségében Dzsodzsó - pedig, bár az emberekkel szemben bizalmatlan és félénk, de a többi kecskének alaposan nekimegy. A három kis kecske retteg is tőle rendesen, de azért a másik nagy - a nyakán lévő lánc után Láncos a neve - is tudja vele szemben, hogy hol a helye, pedig az is elég bokszos fajta.

Épp emiatt reggelente a fejőállást is jászolnak használom, hogy ne csak a maradékból tudjanak enni a kicsik. Azok amúgy nagyon jól együttműködnek nyájként, állandóan figyelik és mindenhová követik egymást.

A következő nagy projekt, hogy a fejőállás fölé tető kerüljön, mert nagyjából márciustól indul a fejés. Ezzel együtt ki kell majd alakítani valamiféle zsilipelhető egy irányú folyosót a fejőálláson keresztül reggel az óltól a legelőig este pedig vissza, hogy ne kelljen állandóan trükköket kiagyalnom, hogy estére be tudjam zárni a kecskéket, illetve hogy egyszerre tényleg csak maximum három kecske legyen az álláson. Ezt is legkésőbb márciusig meg kell csinálnom.

November elején szórtam el kb. 12-13 kiló fűmagot a legelőjükön, mert egyrészt nem volt teljesen egyenletes a borítottság, másrészt nagyon gyomos a terület. Már szépen keleget. Abban bízom, hogy ha besűrűsödik, akkor 2-3 éven belül visszaszorulnak a gyomok, és a fű és a here lesz a jellemző gyepalkotó. Idén az arankával is megküzdöttem, remélem, hogy a kevesebb gyommal - és lucernával - ez is visszaszorul.

A kerttel kapcsolatban meg azt tudom mondani, hogy a szükséges és elégséges munkákat megcsináltam. A fák és a szőlő kapott egy alapos kénes-rezes lemosást, a vetemény nagy része fel lett ásva, meg lett trágyázva, és az új gyümölcsfák nagy része el lett ültetve. Ásásból egy kis terület maradt ki, és mire lett volna rá időm, megfagyott, úgyhogy nem bírtam vele. Pont ezen okból kimaradt egy eperfa is és két berkenye bokor. Ezek most ültetőcserépben várják az enyhébb időt, hogy a helyükre kerüljenek. Gyümölcsfából ültettem egy nagyon korai (májusi) cseresznyét, két korai meggyet, melyeket magam oltottam, egy eperfát, egy Stanley és egy nemtudom szilvát, egy magyar kajszit és egy húsvéti rozmaring almát.

A fólia teljesen szétmállott a naptól, de azt kell, hogy mondjam, pont kibírta a szezont, és egy éves létére három évig bírta, úgyhogy mindenképp jó vételnek bizonyult. Egy kicsit jó is, mert mióta felhúztam alatta nem érte természetes csapadék a földet, úgyhogy most legalább kap egy kicsit. Legkésőbb februárban újra kellene húznom, de ehhez egyrészt idő, másrészt olyan enyhe idő kell, hogy ki tudjam ásni a föld alatt maradt fóliarészeket. Nem tudom, mikor lesz meg, de jövőre már nem akartam ablakban palántát nevelni.

A káposztával jól megjártam, nem néztem, hogy hosszú tenyészidejű fajtát vettem, úgyhogy nem nőttek meg, úgyhogy csak kóstoló volt belőle. A fűszerpaprikát meg nem volt időm leszüretelni, úgyhogy megfagyott, és megrohadt. Idén is nagyon kevés lesz, de mondjuk nem sok paprikát használunk, tavaly is kevés volt, mégsem fogyott még el. Nem baj, ebből is tanultam, jövőre másként lesz!

Bővül a nyáj

Szeptember második hetében elvittem Foltost egy másik kecsketartóhoz, hogy pároztassa a bakjával. Szegény nagyon gyámoltalan és elesett volt a másik húsz kecske között, főleg, hogy a húszból 18 - még a kicsik is - nekimentek. Hiába, nyájba nem érdemes egy kecskét bevinni, mert azt kiközösítik, az lesz a ranglétra legalján akkor is, ha befogadják. No nem baj, Csaba csinált neki külön helyet, ahol eltöltheti azt a pár napot-hetet, amíg az ivarzás és a párzás megtörténik. Tudni illik, Foltos az ivarzás legkisebb jelét sem mutatta eddig, se vörös péra, se farokcsavargatás, se izgágaság, se állandó hülye mekegés... Se baj, gondoltam, majd a bak szaga beindítja a hormonokat. Két nap múlva már meg is ugrotta a bak, úgyhogy szeptember 18-tól (reményeim szerint) előhasi kecske lett, vagyis nagylány.

Két hete hazahoztam Gárdonyból. Tiszta ünnep volt, amikor találkozott a három kecske, láthatóan nagyon örültek egymásnak.Aztán, ha már ott jártam, akkor megvettem még két vemhes kecskét. Vagy legalábbis, amire ráugrott a bak. Hogy vemhesültek-e, az majd február közepén kiderül, ugyanis nagyságrendileg a körülre várhatók az ellések. Az egyik kecske, aminek Gergő a Láncos nevet adta, még ad egy kis tejet, úgyhogy kétnaponta lefejek belőle másfél-két deci tejet, aminek a gyerekek kifejezetten örülnek. Vacsora mellé szétosztom nekik.

Elkészült a szénatároló is. Böszme nagy épület lett. 6 méter hosszú, 4 méter széles, és 3-4 méteres belmagassággal bír. Ebbe piszok sok széna bele fog férni, az már biztos. Apósom és anyósom készítették közös erővel, nekem sajnos időm nem engedte, hogy részt vegyek az építésben. Minden esetre első osztályú munka lett. Majd készítek róla fotót. Minden esetre jó sok szénát összegyűjtöttem a nyáron, úgyhogy ha nem is lesz tele, de az egyik fele kb. mennyezetig föl lesz rakodva. Talán most hétvégén ezt is megcsináljuk, ha nem esik.

A nyáj és a kis kecskepásztor.

Itt békések, de az ólba bezárva megy a bunyó.

Bari

Barna, vagy ahogy a gyerekek mondják: "Anyukecske". Merthogy ez a kecske szerintük anyué. :)

Foltos

Dzsodzsó

Láncos

Egy videó a közös legelészésről:

Óvári hengeres sütőtök

Eddig kizárólag sonka-, vagy más néven kanadai sütőtököt termesztettünk, de idén tavasszal találtam a boltban néhány zacskó úgynevezett óvári hengeres sütőtök magot. Gyorsan elolvastuk, mit kell tudni róla és a tény, hogy jól tárolható, meggyőzött, hogy idén ezt ki kell próbálnunk. A kanadai tököt szeretjük, mert finom, ízletes és édes, viszont télen nem tárolható sokáig. Tavasszal el is vetettük tehát a kanadai tököt és az óvárit is (meg a másik újdonságunkat, a nagydobosit). Szerencsére szép termés lett mindegyikből és már meg is kóstolhattuk az első óvári tököt. Nagyon meg vagyok elégedve vele. Finom, édes az íze és szép sárga a húsa, tehát ugyanolyan élvezet fogyasztani, mint a kanadait. A tárolhatóságáról majd télen tudok beszámolni. A mérete sokkal nagyobb, tehát egy-két személynek nem gazdaságos. A húsa talán kicsit szárazabb a kanadainál, de gondolom, éppen ezért jobb az eltarthatósága is. Engem meggyőzött, jövőre is vetünk. Még egy pozitívum, amit majdnem elfelejtettem, hogy a magja szép nagy, duci, így sütőben megpirítva finom csemegéhez juthatunk. Ezt a tököt is a fagyok előtt kell leszedni.

Nagyon finom a sütőtök önmagában, darabokra vágva, megsütve, de, ha mégis valami újra vágynánk, az Ízőrző blogomon sok recept olvasható a süteménytől kezdve a levesen át a tésztákig.

Frissítés decemberben: sajnos mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket ez a fajta tök, ugyanis a kanadai tökök még remekül elvannak, azonban az óvári elkezdett rothadni, így jövőre mégsem vetünk már ilyet. A nagydobosi tök viszont nagyon bevált, ha lehet mondani, eddig az a legfinomabb mind közül!

Augusztus végén, ősz kezdetén

Jó régen írtam már. Ennek oka az, hogy augusztusban még mindig rengeteg munkát adott a kert és igyekeztem mindent elrendezni, hogy szeptemberre már csak a szőlőbefőtt eltevése maradjon. A kert már nem olyan szép, mint tavasszal és nyár közepén. Egyrészt sok növény ideje lejárt már és ki kell szedni őket (paradicsomvésszel fertőződött paradicsom, elszáradt babszár, tönkrement cukkini és uborka), másrészt a rengeteg befőzés miatt nem volt annyi időm babusgatni a kertet, így bizony gyom is található benne bőven.

Nézzük, mit csináltam, mióta nem írtam. Főztem be sok paradicsomot lének és kétszer lecsót is (kb. 20 darab 7 dl-es üveggel lett). Készült néhány üveg aszalt paradicsom is a sörkollektoros aszalóban. Erről majd egy külön bejegyzésben megosztom a tapasztalataimat. Ettünk sok padlizsános ételt, szedtem sok zöldbabot, tettem el rengeteg kovászos uborkát és kísérletképp kovászos káposztával töltött almapaprikát (pár hét múlva próbaképp felbontottam egy üveggel és eddig nagyon ígéretes). Más savanyút nem is szoktam eltenni, mert az ecetes helyett egészségesebb és finomabb számomra a kovászolt változat.

A két szilvafánk 4 éve termett utoljára, így idén már kivágtuk őket, hogy majd helyettük, a kert egy másik részébe új szilvafákat telepítsünk. Ennek megfelelően szilvalekvárt is 4 éve főztem be utoljára. Idén elfogyott az utolsó, 4 éves szilvalekvárom is, így kénytelen voltam valahonnan szilvát szerezni. Végül 30 kg szilvát kaptam, aminek nagy részét lekvárnak főztem be, kisebb részét aszaltam és egy jó adagot megettünk.

Az idén nem panaszkodhattunk a őszibaracktermésünk miatt sem. Az már egy másik kérdés, hogy ebből igen sok tönkrement, mert már a fán megrothadt közülük jó néhány. Ettől függetlenül sokat ettünk és kétszer még lekvárt is főztem belőle. Rocker nagy örömére, hisz ez a kedvenc lekvárja.

Egyik nap a bodzaeltevés volt a program. Miután leszüreteltem az érett tányérokat, leszedegettem a bogyókat róla és feltettem főni. Kis citruspektint is adtam hozzá a végén, hogy sűrűbb legyen. Most nem édesítettem semmivel, natúr főztem be ezt is. Igazából gyógyszernek használjuk majd a télen.

Egy-két üveg fügelekvárt is készítettem, de a legtöbb fügét vagy aszaltam vagy megettük. Várom még, hogy szeptemberben érjen néhány üvegre való.

A mogyorót is összeszedtem már, lassan pedig a dió is kezd hullani.

Szépen növögetnek az őszi zöldségek: tarlórépa, őszi retek, téli retek, kelbimbó, karfiol, karalábé, káposzta, cikória, salátafélék. A mángold is tartja magát és a sóska is folyamatosan növöget.

Érik a szőlő. Azt már írtam, hogy az idei peronoszpóra járvány a mi szőlőnket sem kímélte, de azért nem semmisült meg teljesen. Enni és befőttet eltenni marad bőven. Rocker bánatára azonban idén bor biztos nem készül belőle.

A paprikáink még erejük teljében vannak. Rengeteg lett és lesz mindegyik fajtából. Valahonnan még törkölyt kell majd szereznem, hogy idén is tudjak törkölyben eltett paprikát készíteni. Egyedül talán a fűszerpaprika az, ami idén nem sikerült tökéletesen.

Körte idén egy darab sem lesz, mert tavasszal éppen a virágzás idején érte a fagy.

Levettem az idei első sütőtököt is. Szép termés lesz belőle. Idén már három fajta tökkel próbálkozunk. Az egyik a szokásos kanadai/sonka tök, ami nagyon finom, édes, viszont nem áll el sokáig és nagyon fagyérzékeny. A másik a nagydobosi tök, amit még soha nem kóstoltam (akkor jó, ha megcsípi az első fagy) és a harmadik egy olyan tök, ami a nagydobosihoz hasonlóan óriásira tud nőni és állítólag tovább eláll télen a kanadai fajtánál. Ennek a neve: óvári hengeres sütőtök. Ez is újdonság számunkra, soha nem kóstoltuk még. Azt írják róla, hogy a nagydobosi tök remek alternatívája ez a szintén magyar tökfajta. A kanadai tökhöz hasonlóan ezt is le kell szedni a fagyokig, viszont jól, jobban tárolható annál.

Idén újdonság volt a dinnye. Eddig kétszer próbáltunk dinnyét termeszteni, de soha nem sikerült. Ebben az évben sok sárgadinnyénk és néhány görögdinnyénk termett. Annak majd még utána kell nézni, mi lehet az oka, hogy a sárgadinnye egyharmada érés előtt elrothadt.

Majdnem kimaradt a sorból az édesburgonya, vagy más néven batáta. Ez is kísérleti növény a kertben, ezelőtt még soha nem volt. Lombosodott szépen, de attól tartok, nem kapott elég napfényt, így elképzelhető, hogy nem lesz alatta sok vagy picik lesznek a krumplik. És, ha már krumpli, akkor meg kell említenem a csicsókát. Az egyik kerítés mellett végig csicsóka nő. Hatalmas, magas szárat növesztett magának. Már alig várom, hogy kiássam az elsőt, hogy meglessem, mi bújik meg alatta.

Most, hogy leírtam a fentieket, rá kellett döbbennem, még mennyi finomság vár minket odakint. És aztán a szokásos zöldségekről, úgy mint répa, cékla, pasztinák, csillagtök, na, meg az almáról és naspolyáról még nem is szóltam.

Tavasszal elhullott néhány cukorborsómag, azok szépen kikeltek (direkt nem kapáltam ki) és már hüvelyeket is láttam rajta, úgyhogy ideje leszüretelni. Nem sok, de többféle zöldséggel összesütve-összefőzve remek lesz.

A befőzésen kívül sajtok is készültek a télre. A feta sajtokat sós lében tárolom a hűtőben, egy próbaadagot pedig üvegben. Néhány guriga trappista jellegű sajt is várja a sorát és próbaképp fagyasztottam le pár zacskó túrót is a szűkösebb időkre.

A kecskék sem maradhatnak ki természetesen. Az ő téli takarmányozását is meg kell oldani, így rengeteg szénát gyűjtöttünk be különböző helyekről. A héten visszük pároztatni az idősebb kecskénket és majd veszünk még mellé kettő (reményeim szerint) vemhes kecskét. Így tavasszal három fejős kecsként lesz, ami már a saját fogyasztásunkat nagy valószínűséggel fedezni fogja.

Sajnos ennyi feladat mellett senkinek nem volt ideje a vendégházzal foglalkozni, ezért ott most áll a munka. Kijött egy pályázat, ami éppen jó lenne nekünk és a vendégházunk épülésének-szépülésének, de olyan feltételeket szabtak, hogy azt lehetetlen teljesíteni. Sokáig fontolgattam, de ma végül elvetettem az ötletet és inkább saját erőből próbálom megoldani a vendégház befejezését.

Szeptember 1-jétől újra járok dolgozni is. Ismét új munkakört kaptam (ez már a 3. ezen a munkahelyen), ami sajnos eddig nem tölt el túl nagy boldogsággal. Egyrészt teljesen más a munkaköröm, mint amit eddig csináltam. Másrészt úgy érzem, hogy végzettségemhez és képességeimhez mérten alacsonyabb szintű az elvégzendő feladat. Harmadrészt, nem érzem úgy, hogy értékes, fontos munka lenne, amit végzek. Negyedrészt pedig azt gondolom, szándékosan lett ez így kiosztva. Csalódtam és ez megerősít engem abban, hogy nem jó helyen vagyok.

Augusztus végén ünnepeltük Gergő születésnapját is. Idén mogyorótortát sütöttem neki és a sok ajándék mellett Rocker meglepte őt egy igazi, kicsi kézbe való metszőollóval, amit akkor használhat, amikor valamelyikünk jelen van. Azzal szüreteli majd a szőlőt.

Bodzalekvár készült belőle:

Nyári munkám gyümölcse:

Articsóka

Az idei első sütőtök.

 A paradicsom már "kiment", de a paprika ereje teljében:

Cikória

Kelbimbó

Cukorborsó

Így megerősödött a rebarbara.

Zeller

 Ezt azért mutatom, mert ez egy kísérlet. A felső hajtások már augusztus első felében elszáradtak, azt levágtuk és az alsókat meghagytuk (amik szépek, egészségesek voltak). Most pedig ezek az alsó hajtások ilyen nagyra nőttek és már termést is hoztak.

Birs

Torma

 Ebből a nagy kosár paprikából (alul vannak a hatalmas kápia paprikák), paprikalé és paprikakrém lett:

A szilvalekvár nálam sütőben készül: